Gyerekkoromba sok fecskét és cinkét neveltem fel. Jó volt nézni, ahogy repkedtek a szobába, de amikor már megnőttek ki kellet nyitni nekik az ablakot ez volt a legtermészetesebb dolog a világon. Az emberekkel sajnos nem ez van.
A párommal lassan 3 éve vagyunk együtt. Nem volt hosszú udvarlás vagy barátságból átforduló szerelem. Szó szerintem szombatról vasárnapra lettünk egy pár. Talán ez az egyik probléma.
Eleinte minden jó volt és szép, ahogy ez szokott lenni, de már akkor tudtam, hogy teljesen különbözök, vagyunk. Ő egy nagyon segítőkész, vicces ember. Egy egyszerű férfi egyszerű érzésekkel és ezt a javára legyen írva. Benne senki iránt nincs gyűlölet nincs haragba sose senkivel. Én ennél sokkal nehezebb eset vagyok mivel Rák jegyben születtem, és aki tudja, milyen egy Rák nő az már érti, miről beszélek. 100% lelkiismeretség 0% kiszámíthatóság.
Szerelmes nem voltam és nem is leszek belé, de nagyon szeretem, tisztelem és becsülöm, ezt Ő is tudja elmondtam Neki, bár nem tudom emlékszik e még rá. Ő szeret engem és is Őt. Ezzel szerinte már tökéletes a kapcsolatunk. Elégé romantikus egy alkat vagyok, de szerintem nem az a beteges fajta. Nem várok el 5 oldalas leveleket és verseket, nem kell szerenád… de nekem kell egy spontán ölelés minden nap egy két bók vagy jó szó. Nem tehetek róla és lehet, hogy erőltetetnek, hangzik, de nekem KELL!
Tőle ezt nem kaptam meg így máshol kerestem. Nem csaltam meg sosem erre nem lennék képes. Estéket töltöttem a gép előtt és hagytam, hogy a chaten ismeretlen fiuk bókoljanak nekem, bár tudtam, hogy nem helyes, amit teszek.
Ez persze hamar kiderült Ő csalódott bennem, de nem volt mérges, bár lett volna….. Elmondtam miért tettem. Akkor megváltozott. Figyelt rám, hívogatott, hogy mit csinálok sűrűbben találkoztunk, más már falra mászott volna Őtőle, de én nagyon élveztem. Imádtam, ahogy féltékeny, ahogy birtokol. Tudtam, hogy akkor este kialudt benne valami irántam, de bennem éppen ekkor lobbant fel.
Ennek már 3 honapja. Kezd minden visszaállni a régi kerékvágásba. Ő eljár a barátokkal este ír, hogy szeret. Én nem látogatok chat oldalakat az óta, tudom, még egy ilyet nem bírna ki a kapcsolatnuk. Azzal is tisztába vagyok, hogy mit kellene tennem. Kinyitni neki is az ablakot mind a madaraknak, hogy boldog legyen. Elengedni a kezét. Az ember végtelenül önző egy lény és ez elborzaszt.
Lehet, nem írok sose többet, nem is olvasom el a kommenteket, de most sokkal könnyebb.
Barátnőknek is elmondhattam volna, de tudom a válaszukat. Átok vagy áldás.. könnyen belelátok az emberekbe.
Moncsi
